A modernizmus és a tradíció fogalomkörének magyarázata

Úgy döntöttem, hogy mai bejegyzésemben előveszem a metafizikai hagyomány témakörét néhány szó erejéig, mivel bizonyára kevesen vannak tisztában korunk eszméivel, és azok félreértelmezésének következményeivel. Címünk fogalmi meghatározást sejtet, így ennek keretein belül kívánom feltárni pár szóban a modern és a tradíció fogalmai mögött rejlő lényeget és alapvető különbséget.

A hálózat (1976.) — Magyar kulcsjelenetek

Találtam pár magyar jelenetet ebből a módfelett tanulságos filmből, ami szerintem minden józan gondolkodású emberben fel fogja ébreszteni a válságtudatot.

“Evolúció” valós-időben

Forrás: http://index.hu/tudomany/2011/10/04/evolucios_fejlodest_sikerult_megfigyelni_embereken/

Ekkora hülyeséget már rég olvastam! Kezdve ott, hogy templomi statisztikák alapján akarják igazolni az evolúciót genetikai vizsgálatok helyett, másfelől ismét csak az eddig is evidens természetes szelekciót (genotipális adaptációt) “sikerült” felfedezniük az embernél; de legyünk kegyesek, tapsoljuk meg őket, nevezhetnének a tudományos paralimpián.

Hogy egy kicsit tisztázzam a dolgot: születési, házassági és egyéb demográfiai adatok alapján próbálták bizonyítani az emberi evolúciót, mivel a brit Tökömtudja-sziget közösségének termékenységi mutatója (hangsúlyozom, nem orvosi, demográfiai mutatója) szerint csökkent a lakosság termékenysége.

A felfedezés egyébként már csak azért is szomorú, mert amiről a fiúk beszélnek, az csak az átalakulás szerinti értelmében értelmezhető evolúciónak, és pontosabb meghatározás lenne rá a degeneráció. Degeneráció VS Progresszió — 1:0.

Köszönjük, Motkány Emese!

Emancipált erőszak

Megint néztem pár videót egyik kedvelt játékommal, a RapeLay-jel kapcsolatban. Eredetileg végigjátszás után nézelődtem, mert elő akartam hozni egy Game Over-t, ami – mint utóbb kiderült – nem is olyan egyszerű.

Mielőtt belekezdenék a mondandóm lényegi részébe, hadd adjak némi áttekintést erről a játékról (nem mintha nem lenne tele vele az internet amúgy is). A japán Illusion cég talán legnépszerűbb pornószimulátora (H-game, Hentai játék), amely pont a sajtóvisszhangnak köszönheti a kiemelkedő “vírusmarketinget” – mondjuk szerintem 98%-ban még így is torrentről szerzi be mindenki.

A RapeLay-ben egy antiszoc szatír csókát alakítunk, aki megpróbál letaperolni (szokásához híven) valami gimnazista sunát, aki kiveri a balhét, és “hősünket” őrizetbe veszik. Miután elengednek minket, elhatározzuk, hogy bosszút állunk, és szerencsénkre – meg mert így vagyon megírva – ennek a lánynak (Aoi-nak) a családmodelljéből hiányzik az apafigura (biztos felkötötte magát, amikor kiderült, hogy ilyen segg a lánya). Lényeg, hogy van a csaj anyja, Yoko, aki két gyerek után is formás idomokkal, és génkezelt dinnye méretű tejüzemmel rendelkezik, Aoi, aki ilyen rebellis erkölcs-csősz, meg Manaka, a tulipántaposni-való loli. Sztori szerint meg kell erőszakolni és zsarolni őket, aztán megtörni a csillámos kis egójukat, és szex-rabszolgát csinálni belőlük.

Jó játék, bár akinek van fasza kikapcsolni a cenzúrát (ami jelen esetben nem egy fél milliméteres körömpiszok egy gecitől lucskos ánuszon), az facepalmolni fog Harry Potter varázspálcájától, meg attól, hogy a vaginális penetrációnál a nő köldökén bújik ki az a… rönk.

Bővebb információt itt találhatsz.

Oké, kissé elhúztam a felvezetőt – azért remélem, szórakoztató volt, és felkészültél lelkiekben a valódi témára: az EMANCIPÁLT ERŐSZAKRA…

Haláli afférok – Lisbeth

Helló, kölyök. Érdekel a dolog? Tudod, sírgondozóként bőven van munkám. Ez egy egyháztól független temető, és csak kevesen jönnek meglátogatni a sírokat – holttestek szeméttárolója már több, mint ezer éve, amikor boszorkányokkal és pogányokkal megalapították a sötét középkorban. Több ilyen ősi tömegsír van most egymásra hordva a kert végében. Mindig is érdekelt, kik lehettek ezek az emberek, amióta munkába álltam itt.

Akarsz hallani egy történetet arról a sírhalomról? Tudod… ezt a helyet szellemek kísértik – többet is láttam már itt, mint pár lidércfényt vagy árnyakat a sötétben, és be kell valljam, nem mondhatom, hogy olyan rossz volt… Sőt: olyan jól szórakozom, hogy szeretnék itt nyugodni a halálom után. Nos – nem egészen nyugodni, inkább csak kikapcsolódni.

Volt az az éjszaka, amikor megláttam azt a lányt… Lisbeth-et. A sírja körül bóklászott, amiből pár nappal korábban exhumáltam. Mivel már szokva voltam az ilyesmihez, odasétáltam, és megkérdeztem, tudok-e valamiben segíteni.

Bemutatkozás

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én szeretem az esőt. Akkor éjjel is esett, csak épp hó formájában. Békés mosollyal, lehunyt szemmel emeltem arcomat a fekete égboltra. A pelyhek könnyekké olvadtak szemem alatt, és elkeveredtek a lány vérével. Valóban csodás éjszaka volt.

Aztán megérkeztek a rendőrök, és elkezdtek kérdezősködni:
- Talán viccesnek találod!?
- Én? – kérdeztem vissza játszi csodálkozással. – Dehogy.
Mosolyogtam. Egyszerűen csak örültem, hogy megtörtént. Boldog voltam. Igazán boldog.
- Te csináltad, ugye?
- Nem, nem én voltam.
- Akkor meg mitől vagy véres?
A lány szemébe néztem. Abba a gyönyörű, kétségbeesésbe fagyott tekintetbe.
- Hozzád beszélek! – bökött meg a rendőr a gumibottal. Ropogott a friss hó a lábunk alatt.
- Láttam, hogy vérzik; és megöleltem.
- Minek!? – fakadt ki ingerülten a biztos úr, én pedig révetegen megvontam a vállam:
- Ön hogyan szeretne meghalni?
- Ne szórakozz itt velem! A kérdésre válaszolj!
A szemébe néztem. A szempilláira ráesett a hó, és pislognia kellett. Dühös volt. Én felnéztem az égre, és egy hosszú pillanatig úgy éreztem, hogy nem a hó hullik, hanem én szárnyalok a csillagok felé.
- Nem akarnék úgy meghalni… hogy mindenki jajgat körülöttem.

A férfi nem válaszolt. Hallottam, ahogy a halottkém összehúzza a zsákon a cipzárt.
- Tudja… én azt szeretném, hogy amikor meghalok, valaki ugyanígy öleljen meg…

Az Ördög játszóterén

Ma éjjel végre nem ment a hasam, csak egyszer keltem fel reflexből valami intenzívebb bélszélre, meg volt valami rémálmom, és arra.

Éppen ezért – és mert a dugó miatt már korábban kell munkába álljak – 6:15-kor kiugrottam az ágyból. (Igen, szeretek netezni indulás előtt.) A lényeg, hogy fürdéskor ért egy újabb megvilágosodás a világ felépítéséről, ezt kívánom most kicsit ecsetelni Nektek.

A Haza ellensége

Kik Hazánk ellenségei?

Az utóbbi időben ez a kérdés egyre többször fordul meg a fejemben – pokoli lelkem bugyrában pedig fortyog a tisztítótűz pusztító magmája. Az emberi aljasságnak lépten-nyomon belebotlok ékes példáiba…

Traccsparti

Az alábbi történetet jó barátom 17. születésnapjára írtam.
Isten Éltessen Sokáig, Kedves NEKOYASHA!

A szokásos, hétvégi traccspartinak indult az az este is: Suzanne már a harmadik Triple Sec-et dobta be, aminek Lucille egyáltalán nem örült – ismerte már annyira, hogy tudja, milyen lesz az italtól…

A szőke tünemény kényszeredett mosollyal túrt a hajába, majd égkék szemeit sokatmondóan a becsípett lányra emelte:

– Suzanne, nem kérsz valamit enni?

– Hülye vagy? – kiáltotta kacagva a másik – Tudod, hogy fogyókúrán vagyok!

– Ha így folytatod, hányni fogsz – tette hozzá méltatlankodva Hiroko is. Ő is részeg volt, de valahogy mindig meg tudta őrizni a józanságát.

– Legalább kiadom a reggelim! Ez is csak használ az alakomnak!

Ó, a fenébe – ráncolta össze a homlokát Lucille – Ez a hülye már most nem tud magáról…

– És megéri az alakodért detoxba menni? – szegezte neki keményen Hiroko.

– Hé, Hiroko… – nyugtatta volna Lucille, de az megálljt intett neki:

– Tudod, hogy az eszét nem félti…

– De én tudom, hol a határ! – méltatlankodott Suzanne, és már nyúlt is az üvegért, Hiroko azonban kikapta a kezéből:

– Szó sem lehet róla!

Bizarr élvezetek

A lap fehér volt. Én ott álltam rajta, fekete grafittal odakarcolva. Mellettem ott hevert egy jóval gyérebbül megrajzolt, döglött csóka. “Csórikám” – mondtam magamnak egy unott szövegbuborékot böfögve fel a számon.

Ahogy elnéztem balra, egy szépen, térben felskiccelt, lepedővel leterített svédasztalt pillantottam meg. Úgy harminc lépésnyire volt. A sok szép, emberi végtag nyersen, kivéreztetve hevert a tálakon, ízlésesen és módszeresen feldarabolva. Szépen, lassan odasétáltam, az odafagyott szövegbuborékot és a tetemet magára hagyva. Egy tányéron ötletesen, fekete és fehér ujjak voltak elhelyezve kör alakban. Egy fehéret felkaptam, és a számba vettem. A bőre sima volt, a körme pedig hosszú. Egy női ujj volt.

Ahogy szopogattam, egyszerre megmozdult, és csonkjával a nyelvemre állva elkezdte begyével gyengéden cirógatni azt. Nagyon kellemes volt… Úgy gondoltam, hogy sokkal élvezetesebb is lehetne a dolog, ezért kinyitottam a számat, és nyelvemmel kipréseltem a tenyerembe. Ő értetlenül tápászkodott fel, és kérdő ujjlenyomattal fürkészte a tekintetem.